Várjuk a szerelőt. Megint. Arnoldnak ma játszós napja van. Én meg mérem az időt, hogy mióta játszik. Azért mérem,hogy végre legyen kézzelfogható bizonyítékom arra, hogy igenis játszhat, igenis csinálhatja azt amit akar és akkor, amikor ő akarja. Nagyon próbálkozom, hogy megkapja azt a mértékű szabadságot mellettem, amitől férfinak érezheti magát, amitől jól érzi magát. A benne élő gyermeket szerintem nem szabad leszorítani, hanem teret kell adni neki és létjogosultságot. Én azt csináltam, hogy "nézd, itt van ez a mai nap, ma semmi dolgunk, annyit és addig játszol a gépen amennyi csak jól esik". Cserébe megkértem, hogy a holnai napot viszont töltsük egy strandon.

Egy nagyon jó filmet nézek. Pont olyat, mint amire most szükségem van. (20th century women)

Én is szeretek itthon pihenni...ejtőzni... Viszont a programokat meg imádom! Imádom, ha van mit várni, ha van mire visszaemlékezni. Rengeteg mindenben kell most kompromisszumot kötnöm és kötnünk. Meg kell szoknom, hogy időnként szanaszét hevernek a dolgai, az én dolgaim mellett... összekeveredve az én dolgaimmal. Meg kell szoknom, hogy az evőeszköz szárogatóból csak én fogok kipakolni, a szennyes ruhát csak én fogom összeszedni és a wc-t most már csak én fogom kitakarítani most már az idők végezetéig... A szerepekre szükségünk van. A szerepek jók. Ne csak akkor panaszkodjunk, amikor mosni, meg takarítani kell, hanem legyünk hálásak a női létünk kellemes és hasznos oldalaiért is.

Szeretek Vele élni. Mindennel együtt és mindennek ellenére. Olyan nagyon természetes Vele élnem. Szerintem mi mindig is összetartoztunk.

Nagyon büszke vagyok a növényeimre. Terjeszkedik és ágaskodik mindegyik. Kivéve szegény fehér rózsám, ő egyre csak szárad, de neki most ez a dolga...

Rajongok a fáért a házunk udvarán. Szükségem van ennek a fának a látványára. Gyönyörű szép, ahogy az egyik felét éri csak a nap.

A nap szépen lassan elhagyja az udvarunkat. Ez egy itthon ülős nap.