Sokat halljuk, hogy rohan a világ és semmire sincs időnk... stb. Ez így igaz. Cikk vége.

Nem. Én szeretnék igenis belassítani egy kicsit. Bőven túl vagyunk a nyár felén és egy VOLT fesztiválon és egy lagzin kívül nem igazán tudok semmit se felmutatni idáig. Mondjuk hozzátartozik az igazsághoz, hogy júni legvégén kezdődött csak a szabadságom... Viszont nyaralni nem voltunk.

Az ember folyton azon panaszkodik, hogy fáradt és nincs ideje pihenni. Van is egy vicces kép erről a neten, amin az a felirat áll, hogy: A felnőtt olyam ember, aki folyton arról beszél, hogy fáradt és a többi felnőttel azon vetekszik, hogy ki a fáradtabb. Én erre boldogan és büszkén fordultam a barátomhoz: "Akkor mi végre felnőttek vagyunk, csapj bele!". Igen erre nem kellene olyan büszkének lennem,de sajnos ez a szomorú valóság. Néha erre fogjuk és néha arra. Most keveset aludtam, rosszul aludtam, nem is aludtam egyáltalán, holnap a hold állása, holnap után a szomszédok, a nagy meleg, a hidegfront, vagy akármi. Olyan jó másra fogni.

Most 16:46 van. Ebédfőzés óta most tartottam szünetet először. Magamra kellett parancsoljak, hogy: "most pedig leülsz és megiszod a kávédat!". Azt gondoltam, hogy el kell döntenem, hogy panaszkodni akarok a nap további részében és a barátomon kitölteni a kipihenetlenségemből (új szó!) fakadó fusztrációm, vagy pedig pihenni kicsit.

Sose vádolj másokat, ha azt mondod, hogy nincs időd pihenni. Tiéd az egész napnak az összes perce. Ha dolgozol, akkor is te döntöttél úgy, hogy munkára használod. Ne menjünk már bele az áldozat szerepbe napjában hússzor! Ne áltassuk magunkat!