Először azt akartam írni, hogy az új Szerelmem, de itt most se szerelemről, sem pedig a legújabb magyar filmről nem lesz szó. Ezúttal még lelkizés sem lesz (olyan sok). Rövid lesz a történet.

Ez a történet egy döntésről szól. Eldöntöttem kb. 7-8 évvel ezelőtt, hogy nekem egyszer lesz egy saját (relatíve) profi fényképezőgépem. Akkor találkoztam egy ehhez hasonló géppel először testközelben. Azóta többször is nekifutottam, hogy: "na mostantól fogva csak arra gyűjtök", vagy "ezt a szülinapi pénzt félreteszem és már csak még egyszer annyi kell, hogy megvehessem". Persze sose sikerült. Mindig jött valami fontosabb dolog (értsd: ruhák, cipők, táskák stb.). Anyukám szokta azt mondani, hogy mindig melengessem a szívemen a kívánságaimat, lássam magam elött, hogy egy napon sikerül. Igy tettem. Nem olyan forrásból és nem akkor tudtam megvenni, mint terveztem, de szerintem a végeredmény a lényeg. Hidd el, hogy ha majd vissza tekintesz a jövőből, a várakozással töltött órák, hetek, évek semmivé válnak majd. A végeredmény mindenért kárpótol.

Mindig is türelmes típus voltam. Viszont régebben, ha valamit meg akartam szerezni magamnak, akkor azt rögtön akartam. Van is egy gyerekkori anekdota erről... 3 éves lehettem, kint homokoztunk Mamával a kertben és kértem tőle kukoricát. Mama mondta, hogy: Mindjárt hozok, Kislányom. Erre én: Nem mindjárt, mindjárt, most egyszerre! Persze mindezt pöszén mondtam, ezért pöszén is szokták előadni a családban. Rémesen akaratos voltam... és talán a nyomai még most is megvannak. (Nem talán, biztos, kérdezzétek csak meg az Anyukámat.) Most már csak akkor vagyok akaratos és türelmetlen, hogyha tudom, hogy az egyik tervem/ vágyam /kívánságom zöld utat kapott és már csak rajtam és esetleg egy másik félen múlik, hogy kitűzzük az időpontját.

Szóval eddig sikerültek a "Renis bringa", a "végreműködőlaptop" és a "fotó máschine" elnevezésű hadműveletek. Ja, meg amire a legbüszkébb vagyok, életem eddigi két legjobban sikerült hadjárata: a papagájom Gyuri és a kutyám Luna. Lunára is végtelennek tűnő éveket vártam... Aztán most meg már 8 éves öreglány lett.

Elkövetkezendő hadműveletek: Új sícucc, nem állapot, hogy lassan már a sílécem is nagykorú lesz. Plusz összeköltözni és végre végre együtt élni a Szerelmemmel... Együtt tölteni Vele az őszt, erre vágyom most a legjobban, ebben még sose volt részünk. Van még pár dolgok, de ezek a pontok szikla szilárdak. Ezekhez akkor is ragaszkodok, ha világvége lesz. Mindenki menekül majd fejvesztve, én meg nyugodtan nézegetem majd a síléceket.