Egyik kedvenc középiskolai tanárnőm mondta tavaly szeptemberben az osztálytalálkozón, hogy ne dátumokhoz kössük a boldogságunk. Persze lehet várni, meg kell is várni a karácsonyt, az ünnepeket, a nyaralást... csak ne kapcsoljunk a köztes időszakokban "robot üzemmódba". Ne tegyük külső tényezők függvényévé a boldogságunk.

Nem szószerint ezeket a szavakat használta,de nekem ezt jelentette. Mondta, hogy majd meglátjuk, hogy ahogy öregszünk tényleg egyre gyorsabban telnek az évek. Ő azt vette észre, hogy tanév eleje- karácsony- tanév vége állomások mellett áll csak meg vele az idő gyorsvonata ( vagy inkább az idő inter city-je?). Érdekes játékszer az idő. Csak az a baj vele,hogy ő játszik velünk, nem pedig mi vele.

Én azon kaptam magam, hogy valóra vált az egyik álmom és most ott állok a palotámban, kézen fogva a szőke hercegemmel, miénk a fele királyság, meg a többi és most nem tudom,hogy mi lesz ezután. Hova tovább? Jó a fele királyság még közel se a miénk,de azért remélem értitek a hasonlatomat. Nem véletlenül vetődött fel már olyan sok emberben a kérdés, hogy hogyan folytatódna a Hamupipőke vagy a Hófehérke. Még a mesék is azt üzenik nekünk, hogy kell egy pasi, egy kecó meg valami jó kis járgány (fehér ló, stb.) és vége a sztorinak. Elégedj meg, dőlj hátra... révbe értél. És most? Boldogan élsz míg meg nem halsz? Hát nem! Most jön még csak az igazi munka és az igazi örömök. Én legalábbis így látom. Egyrészt többet kell bevásárolnod és többet kell főznöd, mert a hercegednek jó esetben sokkal nagyobb étvágya van, mint neked. Többet kell mosnod, pakolnod, takarítanod. Persze, hogyha tényleg igazi, jóféle herceget fogtál ki, akkor biztos, hogy segíteni fog a háztartásban. Viszont nem csak fizikai munkák járnak az együtt éléssel. Egy kapcsolatért, én úgy látom, hogy minden egyes nap meg kell dolgozni. Néha azért, mert észre kell venni magunkban is a hibákat, majd be is kell ismerni ezeket a hibákat. Ha ez is megvolt, akkor pedig dolgozni kell azon, hogy fejlődjünk, hogy megpróbáljunk jó irányban változni. Néha napján pedig emlékeztetni kell magunkat, főleg amikor a harag elködösítette már teljesen a fejünk, hogy miért is szerettünk bele a hercegünkbe és hogy még most a mai napig is milyen sok szeretnivaló van benne... Sokszor nem látjuk a fától az erdőt.