A boldogságról

Weöres Sándor verse

A kis jércét nem irígylem én,
amikor kapar az udvar szemetén.
Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül
az áthevülő tojásokon ül
s a változás titka körülkerengi.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.

A gondolat itt, ott, mindenütt
élő szövetet bont és sebet üt.
Ha sokallod mennyi rajta a seb,
fuss, mint a háromlábu eb,
fuss vissza, míg nem késő visszamenni.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.

Érlelő kín. Nem tudok rá jobb szót, megdöbbentett, vagy talán inkább hasba vágott ez a vers engem és azon belül is ez a két szó. Elképesztően mély és összetett jelentést hordoz magában. Ezért is imádom a nyelvünket. Nincs másik olyan, amiben két szóval el lehetne mondani egy élet történetét...

Érlelő kín. A Bibliában is szól erről egy rész: "Örvendezzünk annak, hogy reménységünk szerint részesülni fogunk Isten dicsőségében. De nem csak ennek örülünk, hanem a megpróbáltatásoknak is, amelyeket ki kell állnunk. Miért? Mert tudjuk, hogy ezek türelmes kitartást fejlesztenek ki bennünk. A kitartás eredménye a kipróbált jellem, abból pedig reménység származik, ez a reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen Isten szeretete betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra." /Róm.5. 3-5/

Szerintem ez mindent elmond, de mégis betarthatatlan. Örüljünk a megpróbáltatásnak? Ha valaki bajban van és hozzád fordul, képes lennél azt mondani neki: "Örülj neki!"? Senki se tud közben örülni neki. Bár attól is függ persze, hogy milyen mértékű az a megpróbáltatás. Azt viszont beláthatjuk, hogy tényleg a nehézségek erősítenek meg minket. Ezt utólag visszatekintve láthatjuk csak, vagy hogyha összevetjük régi önmagunkat a mostanival. Ezen tapasztalatba kapaszkodva viszont még a nem Isten hívők is bízhatnak abban, hogy bizony van, hogy okkal történik rossz dolog az életünkben. Talán egy napon még hálásak is tudunk lenni azért a rossz dologért. Nem mindig. Nehéz, szinte lehetetlen nem keresni az okokat a rossz mögött... Pedig hiába keresed. Én is tudom, hogy hiába, de mégis keresem minden nap.

Érlelő kín. Abban nem értek egyet a költővel, hogy a boldogság útszéli szemét, mert én annál többre tartom, de abban igaza van teljes mértékben, hogy az érlelő kínt ki kell érdemelni. Ez a két szó azt is magában foglalja, hogy nem minden kín érlelő... Vagy ha onnan nézzük, az is igaz, hogy nem mindenkit érlel meg... Csak akkor tudunk én szerintem profitálni, erősödni egy megpróbáltatásból, hogyha közben ragaszkodunk konzekvensen a nem-feladáshoz. Kitartunk végig. "Türelmes kitartás" ahogy a Szent Pál apostol írta a levelében. Nagyon fontos!!! Ha én csak szavakat adhatnék a gyermekemnek örökségül, ez a négy szó biztos, hogy köztük lenne. Az érlelő kínnak és a türelmes kitartásnak is előbb-utóbb mindig megvan a gyümölcse. Kapaszkodj ebbe, és ne add fel! (Ezt ismét csak magamnak is mondom)