Először is mit nevezünk váltásnak? Az a folyamat, cselekvés, amikor valamit egy újra cserélnek. Viszlát régi, jöhet az új. Viszont az életünkben általában nem ilyen radikálisan történnek a váltások. Illetve lehet, hogy maga a döntés, és aztán a cselekvés, egyik napról a másikra történik és megváltoztat mindent, de azt a döntést legtöbbször hosszú mérlegelés előzi meg. A nők esetében ez a mérlegelési időszak a duplája, vagy akár a triplája is lehet a férfiakénak. Mi nők szeretünk agyalni, illetve nem is annyira tudatosan, sokkal inkább tudatalatt belénk van kódolva. Hajlamosak vagyunk túldimenzionálni egy-egy döntéshozatalt. Ami engem illet, én az összeset, de ez most más kérdés.

Menjünk, vagy maradjunk? Ha megyünk, akkor mikor? Mikor kell tovább lépni? Az életünkben vannak állomások és mindegyiken mást és mást tanít nekünk az élet. Legyen az egy rossz kapcsolat, vagy egy még rosszabb munkahely… ha visszanézünk, akkor utólag már mindig belátjuk, hogy azért annak is megvolt az értelme, abból is tanultunk valamit. Ha más nem, akkor legalább erősebbek lettünk és felkészültünk vele egy nagyobb feladatra. Viszont honnan tudjuk, amikor ott állunk az egyik állomáson, hogy ott már végeztünk-e? Vajon csupán a komfort zónánk hiánya mondatja velünk, hogy „nekem ez nem megy”, „ez nem az én helyem”, vagy tényleg váltásra van szükségünk? Szerintem, ha őszinte vagy magaddal, akkor belül már tudod a választ. Ha már számba vettél minden lehetőséget, opciót, következményt és meghallgattál minden jó és rossz szándékú tanácsot a környezetedből, akkor a legjobb lesz, ha nem hallgatsz egyikre sem. Hallgass magadra, de légy magaddal őszinte! Csak és kizárólag te tudod, hogy mi a legjobb neked. Te tudod, hogy mennyit bírsz el és mennyi a túl sok és mennyi áldozat éri meg és meddig éri meg háttérbe szorítani magad, az álmaidat, a vágyaidat, az életedet. Csöndesedj el és hallgass magadra! Nevezzük belső hangnak, vagy ösztönnek vagy 6. érzéknek, de az biztos, hogy szólni fog hozzád és elmondja a választ.

Vajon készen állsz rá, hogy meghallgasd? Vagy már régóta próbál neked üzenni, de te meg minden erőddel azon vagy, hogy kifogásokat keress: „Majd megváltozik a helyzet, majd jobb lesz.”? Te meg majd szépen tönkre mész addig fizikailag, lelkileg, vagy mindkettő.

Van, hogy nem akarjuk észre venni a fától az erdőt, de olyan is van, hogy túl hamar feladnánk valamit, vagy akár el se kezdenénk. Az érzéseink nagyon sokszor becsapnak minket (főleg a nőket). Ha egy nagy döntés előtt állunk, ne a fáradtságunkra, ne az emberi szimpátiánkra, soha ne a lustaságunkra, de ne is a logikára, hanem a belső hangunkra hallgassunk. A logika alapvetően egy jó barát a számunkra döntéshozatal során is, viszont van, hogy becsap minket és kihagynánk miatta életünk lehetőségét. Valljuk be, mindannyian hoztunk már olyan döntést, ami ellent mondott a logikának és utólag kiderült, hogy megérte a járatlan utat választani.

Mikor kell váltanod az életedben? Ha eljön az a pont, te úgyis tudni fogod. Bízz magadban és a megérzéseidben! Aztán legyen bátorságod meglépni azt a bizonyos első lépést!